Ropogós kenyérkockák fokhagymás olívaolajban sütve
Krutont leginkább levesekhez adjuk, ezek közül is azokhoz a krémlevesekhez, melyeknek saját levesbetétjük nincs.
A krémlevesek mellett a kruton elengedhetetlen összetevője a Caesar salátának.
Krutont leginkább szikkadt kenyérből lehet készíteni. Sokan sokféleképp csinálják. Van aki nem vacakol vele sokat, hanem a kenyérkockákat tepsibe majd sütőbe teszi, és addig pirítja, amíg krutonnak nem lehet nyilvánítani. Van aki olajban pirítja meg a kenyérkockákat, az ilyen krutonok azonban gyakori esetben túl zsírosak, csöpögősek. A krutonnak pedig száraznak kell lennie, hogy roppanjon, és csak némi büszke és öntudatos ellenállás után ázzon meg a levesben.
A szerintem legjobb kruton egy-két napos száraz kenyérhéjből készül. Ezt kisebb-nagyobb kockákra csipkedem. Egy megfelelően kopott, régi serpenyőben nagyon kevés olívaolajat hevítek, és egyszerre csak annyi kenyérkockát dobok rá, amennyi kényelmesen elfér, hogy mozgásban lehessen őket tartani. A serpenyőt tehát folyamatosan mozgatva, rázogatva pirulnak a kockák. Kis idő múlva spriccelek rájuk fokhagymás olívaolajat is, aminek jó erős íze van. Ha már a kenyérkockák is forrók, időről időre pár csepp vízzel permetezem, aminek hő-szempontból van valami tudományos magyarázata is, de sajnos nem tudom mi.
Lényeges, hogy a kruton sem a kevés olajtól, még kevésbé a víztől sem ázhat el. Akkor van kész, amikor már szép szine van, teljesen száraz, és szinte koppan. Alig várja, hogy ő is mehessen a levesbe…
forrás: dibbuk.hu
